Több, mint 20 éve kezdtem el tréningeket, előadásokat tartani, reeeengeteg emberrel volt szerencsém találkozni, együtt dolgozni stb.

Megmondom a tutit: 10-ből 9-en rettegnek kiállni mások elé.

De MITŐL is félünk valójában?

Attól, hogy beszélni kell?

Képzeld el, hogy NEM!

Felnőtt emberek vagyunk, kifejlett példányok, pár éves korunk óta tudunk beszélni más emberi lényekkel.

Ráadásul, ha közönség előtt kell beszélni, az többnyire olyan témáról szól, amiben jártas vagyok, vagy fel tudok belőle készülni.

De akkor miért van az, hogy ha azt a szakit, aki 10 éve remekül készít fotókat, megkéred, hogy 10 ember előtt mondja el a sikere titkát, inkább kiváltja a Tanzániai vízumot és délután már a repülőn ül, csak beszélnie ne kelljen..

Pedig csak azt kellene elmondania, amit 10 éve napi 8 órában csinál!

Hát azt meg TUDJA az istenadta…

Nem azzal van a baj, hogy beszélni kell!

Azzal van a baj, hogy NÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉZNEK!

Hogy ott ül előttem 5-10-20-50 ember én NÉÉÉÉÉÉZ!

A rám irányuló figyelem.. az a baj.

Ha egy emberhez kellene beszélni, hát úgy elkarattyolok, hogy egy hétig abba sem hagyom..

De ha közben néznek..

Na, akkor jön a feszengés, izzadás, remegő hang és a TELJES karnevál.

Figyeld csak meg, hogy máshol is mennyire így van!

Otthon az ember vígan eltáncikál a rádióból felcsendülő dalra. Ugra-bugrál és kóró hangján, iiiiirgalmatlanul hamisan még énekli is a dalocskát.

Riszálja magát, képzeletbeli mikrofont tart a kezében, és olyan jól érzi magát, mint gyerekkorában.

Aztán elmegy a céges szilveszteri buliba és ugyanarra a kedvenc számra, mint egy szélben lengedező száraz kóró, úgy himbálja a merev testét 5 cm max. kilengéssel.

Mert ott nézik.

A fiatal lény odaégeti a húst, amit már ezerszer simán tökéletesre sütött, ha az új pasija nézi.

A rutinos korcsolyázó egyszer csak általbucskázik a fején, mert észreveszi, hogy 3 lány nézi, pedig egyébként profin korcsolyázik.

Az ember a leghétköznapibb, legrutinszerűbb tevékenységek végzése közben is képes zavarba jönni, ha észreveszi, hogy figyelik.

Már a gondolat is feszélyez, hogy mások előtt kell megszólalnod?

Szerintem nem az zavar, hogy beszélned kell; hanem az, hogy néznek!

Ezt a rákfenét pedig nem lehet másképp kigyógyítani, csak gyakorlással.

De ha ezt leküzdötted, akkor minden kapu megnyílik előtted.