1. A külsőségek

Mindenki számára mást jelent az „Ideál”, akire felnéz, akire hasonlítani akar.

Vannak, akik szeretik a markánsabb, határozott karaktereket, van, aki a lágyabb, kedvesebb, szerethetőbb vezetőket vagy előadókat kedvelik, és vannak akik kifejezetten a laza, humorral átszőtt, szinte lázadó karakterekkel azonosulnak.

Egy azonban biztos, akármilyen stílusú is egy vezető, vagy előadó, elvárjuk tőle, hogy legyen magabiztos, stabil, és legyen meg a kellő önbizalma.

Még soha nem láttam tutyi-mutyi, tétova, bizonytalan, tesze-tosza előadót, vagy vezetőt, akit követtek volna.

Na jó, de mi kell a magabiztos fellépéshez?

Mi a titka azoknak, akiket példaképnek tekintünk?

Mitől lesz a kiállás, a megjelenés már első látásra bizalomgerjesztő?

Mivel éri el valaki, hogy meg sem kell szólalnia, mégis körbelengi egyfajta atmoszféra, és szinte sugárzik róla a nyugodt önbizalom, a hallgató pedig önkéntelenül is azt érzi, hogy erre az emberre érdemes odafigyelni, ennek az embernek lehet hinni.

A magabiztos fellépés a KÜLSŐ és BELSŐ tényezők együttes meglétéből fakad.

Ne is menjünk messzire és beszéljünk most csak a KÜLSŐ tényezőkről.

Ez alatt értjük például a megjelenést, konkrétan a ruházatot.

Nagyon nehéz egy méret helytelen, gyűrött, esetleg piszkos ruhában magabiztos, professzionális benyomást kelteni.

Ez NEM azt jelenti, hogy „ruha teszi az embert”. Ez csak azt jelenti, hogy a magabiztos fellépés EGYIK összetevője a megfelelő megjelenés.

Van, aki abban bízik, hogy egy BOSS öltöny elvégzi helyette a munkát. Vagy egy tökéletesen megkötött nyakkendő, ami bármely divatlap címlapján megállná a helyét, majd megteremti a tiszteletet.

Hááát, lehet, hogy sokszor ez a szükséges belépési pont, hogy az ember elfogadottságot érjen el, és ezzel megkapja az első „pipát” a lapocskáján, ami ahhoz kell, hogy a magasabb osztályú közönség befogadja.

A megfelelő külső magában foglalja azt is, hogy a ruházat alkalomhoz illő, ami feltételezi az illem, az etikett és a protokoll alapszintű ismeretét. (Milyen eseményre milyen öltözetben illik megjelenni, dress code-ok stb.)

De nem szabad elfelejteni, hogy a ruházatnak a KÖZÖNSÉGHEZ is igazodnia kell, és ha visszafogottabb közönség bizalmát szeretném elnyerni, akkor nem lapíthatom össze őket a hivalkodó luxus csillogásával, mert csak összefonják a karjaikat, és jön a „kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak”…

Szintén a külsőhöz tartozik a mozgás és a testtartás.

Már messziről látszik valakiről, hogy mennyire érzi magát komfortosan egy adott helyzetben. A görnyedt, visszahúzódó, kicsiket lépdelő alakot nehezen fogadjuk el szaktekintélynek, erősen győzködnünk kellene magunkat azon, hogy megfogadjuk a tanácsait, vagy a javaslatait beépítsük a mindennapi tevékenységünkbe.

A magabiztos megjelenés és mozgás egyfajta határozottságot sugall, egyenes derék, enyhén behúzott has és enyhén kitolt mell, egyenesen tartott áll.

Ez egyfajta tekintély a tartásban, ami viszont SOHA nem megy át erőfitogtató, vagy pökhendi magamutogatásba.

Az erőpolitika teremthet csendet, de ez a csend sokszor csak a megfélemlítés csendje, ami az ember háta mögött gyorsan változik át leplezetlen utálattá és ellenségeskedéssé.

Ja, és még egy fontos kérdést ide…

MIKORTÓL kell odafigyelnem a megjelenésemre, ha emberek előtt beszélek?

Sokan azt gondolják, hogy a közönség pl. akkor kezdi el őket figyelni, amikor elkezdenek beszélni. Holott dehogy! A közönség abban a pillanatban megszerzi az első benyomását az illetőről, amint az MEGJELENIK A SZÍNEN.

És azzal a pár lépéssel, míg bevonul a közönsége elé, vagy felépíti a renoméját, vagy lerombolja.